Dunántúli Református Kántorképző
Dicsérjétek az Urat!



BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

HÍREK
2006-2007-2008-2009. Kántorképző képek
- 2009.07.02.

A 2006.-2007.-2008.-2009 év képei Veresné Petröcz Marika honlapján elérhető.







Élete

Lexikonból


Csomasz Tóth Kálmán (Tapolcafő, 1902. szept. 30. – Bp., 1988. nov. 20.): református lelkész, teológiai tanár, zenetörténész, himnológus, kandidátus (1962).

Középiskolai. tanulmányait a pápai református kollégium gimnáziumában végezte (1914-1920).

Teológiát Pápán (1920-1922) és Daytonban (USA, 1922-1924) tanult.

Segédlelkész volt Lorainban és Detroitban, majd Mezőtúron és Bp.-en. 1925-től 1928-ig - az Eötvös Kollégium tagjakén - a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt.

1928-tól 1932-ig Kaposvárott hitoktató, majd 1932-től sárkeresztesi, 1938-tól csurgói lelkész.

1950-től Budapesten a református konventi misszió lelkésze,

1952-ben a budapesti református teológián az egyházi ének és zene szakelőadója,

1966-tól 1979-ben történt nyugdíjba vonulásáig címzetes főiskolai tanár.

Az MTA Zenetudományi Bizottságának 1973 óta tagja, 1976-ban elnöke volt. Kiterjedt irodalmi munkásságot fejtett ki.

Számos cikke, tanulmánya, műfordítása és néhány verse jelent meg különböző hazai és külföldi egyházi és szakfolyóiratokban.

Szerkeszti az először 1948-ban megjelent „Énekeskönyv magyar reformátusok használatára” összeállítást (amelyet Szlovákiában is kiadtak, s amely alapján a szlovák nyelvű református énekeskönyv is készült). Több szaklexikon és zenetörténeti tanulmánykötet munkatársa.

Művei:
A református gyülekezeti éneklés (Bp., 1950);
Halottas énekeskönyveink dallamai (Bp., 1953);
A XVI. század magyar dallamai (Bp., 1958);
A humanista metrikus dallamok Magyarországon (Bp., 1967); Dicsérjétek az Urat! (Bp., 1971);
A magyar protestáns graduálok himnuszai (Bp., 1977);
Maróthi György és a kollégiumi zene (Bp., 1978);
Owahres Wort (Bp., 1983).

Irod. Berkesi Sándor: Cs. T. K. 80 esztendős (Képes Kálvin Kalendárium, Bp., 1982);
Huszár Gál új abban felfedezett énekeskönyvének tanulságai (Confessio, 1982. 4. sz.);
Bárdos Kornél: Cs. T. K. (Muzsika, 1989. 1. sz.);
Berkesi Sándor: Hivalkodás nélkül szolgált. Cs. T. K. emlékezete (1902-1988) (Ref. Lapja, 1988. 2. sz.);
Máté János: Cs. T. K. emlékezete (Theol. Szle, 1989. 2. sz.);
Vályi Nagy Ervin: Inmemoriam Cs. T. K. (Confessio, 1989. 1. sz.); Máté János: Kilencven éve született Cs. T. K. (Confessio, 1993. 2. sz.)



Maróthi György és a kollégiumi zene.

Csomasz Tóth Kálmán:


Csomasz Tóth Kálmán: Maróthi György és a kollégiumi zene.

Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. 239 1.


Amikor 1958-ban elkészült a Régi Magyar Dallamok Tára első kötete, A XVI. század magyar dallamai, Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence egybehangzóan állították, hogy a magyar zene múltjával foglalkozó kutatás nagy adóssága Maróthi György munkásságának alapos ismertetése.

Tőlük merítette az ösztönzést Csomasz Tóth Kálmán, könyve megírására. Műve azonban fokozatosan kiteljesedett, s nemcsak a harmincadik életévében elhunyt debreceni professzor zenei munkásságával ismertet meg, hanem a kollégiumi stílus kialakulásával és ennek fokozatos elsekélyese-désével is. Közben pedig - mintegy mellékesen - a 18. század első évtizedeinek fontos magyar kultúrközpontjáról, Debrecenről, szintén eleven, érzékletes képet rajzol.

Maróthi György 1715-ben született. 1731-ben, már mint rendkívüli ígérete a városnak, apja költségein külföldi tanulmányútra indult. Svájcban, Hollandiában és Németországban járt egészen 1737-ig. A szerző gondos nyomozó munkával követi nyomon útjának egyes állomásait, s még arról is tudósít, hogy a fiatal tudós majdnem minden otthonról kapott pénzét könyvekre költötte. Svájci tartózkodása idején ismerte meg az ott akkor virágzó, népszerűsége tetőpontján levő négyszólamú zsoltár-éneklést, melynek győzelemre vitele érdekében a kanton vezetői már a serdülő korú gyermekek újfajta zenei képzésére is nagy gondot fordítottak. Nem csoda, hogy Maróthiban is megérlelődött a zenei reform gondolata: hogy az itthon még mindig uralkodó egyszólamú zsoltáréneklés helyett a hazai előadási praxisban is meghonosítsa a külföldön tapasztaltakat 1739-ben a nagy pestis idején alapított énekkarában tette erre az első kísérleteket.

Debrecenben nemcsak a zsoltáréneklés reformjának gondolatát kellett győzelemre vinnie, hanem változtatni akart a kollégiumi nevelés és oktatás egészén is. Képzeletében hatalmas zenei kollégiumok képe lebegett, azokat akarta meghonosítani szülővárosában is. Meg nem alkuvó harcot folytatott a hangjegyek szerint való éneklés diadalra juttatásáért. Élete és irodalmi működése azt sejtették, hogy siker koronázza erőfeszítéseit. Halála után azonban elsősorban az akkori „magyar kálvinizmus zenei igénytelensége miatt" zenei reformtörekvései kisiklottak, életműve azonban így is „'széles vizén keskeny pallóvá' lehetett a késő századok 'megkésett melódiái' felé."

Nagy szándék, nagy tehetség félbemaradt életútja ez. Mégis felmérhetetlen jelentőségű a magyar zenetörténetben. Csomasz Tóth Kálmán bravúros biztonsággal oldotta meg feladatát, rajzolta meg hőse életútját és európai méretű törekvéseinek teljes hátterét.

Rónay László


Dicsérjétek az Urat!

Énekeskönyv 1 - 80 kész 512-ből


Đicsérjétek az Úrat!




KEDVES OLVASÓM!

"Úgy szerette lsten a világot, hogy az ő Egyszülött Fiát adta" (Ján. 3 :16). Erről a szeretetről, amely sokaknak botránkozás, másoknak bolondság (1 Kor. 1 :23) - erről beszél a Szentírás, és erről tesz bizonyságot az énekeskönyv is. Az itt következő soroknak és lapoknak pedig az lesz a feladatuk, hogy lsten szeretetének az énekeinkbe zárt vagy azokból kicsendülő titkait, az egyes énekek mondanivalóit, hátterét, bibliai és történeti összefüggéseit közel vigyék hozzád. Segédkönyv, sőt még közelebbről: receptkönyv és szakácskönyv szeretne ez a kis munka lenni, hogy mindenki megtanulhassa belőle, hogyan tehetjük fogyaszthatóvá, sőt ízletessé akármelyik énekünket.
Igyekszem ezért mondanivalómat úgy fogalmazni, hogy tőlem telhetően "mindeneknek mindenné" (1 Kor. 9:22) legyek, hogy tehát egyfelől ne terheljem, másfelől ne is untassam olvasóimat, akár lel ki pásztor vagy gyülekezeti munkás, akár érdeklődő egyháztag; legyen bár idős vagy fiatal, gazdagabb vagy szerényebb ismeretekkel rendelkező, zeneértő avagy zenei tanultság nélkül való.
Nincs olyan szakácskönyv, sem receptkönyv, amelyik önműködő volna. Nem állítja össze és nem főzi meg egyik sem az ebédet. Ahhoz emberi tevékenység, vagyis szakácskodás kell: tüzet kell gyújtani az étel alá és el kell azt jól készíteni, se fővetlenül-sületlenül hagyni, sem odaégetni. Végül pedig: nem elég sütni és főzni sem, ha nem tudunk egészségesen táplálkozni. Ezért esik majd szó itt-ott a tanulás módjáról, sőt az éneklés kiküszöbölendő hibáiról is.

Mindezekre nem ekkora, sőt nem is csak egy könyv, hanem egész kis könyv¬tár kellene. Akkor azonban gyakran nem látnád meg a fáktól az erdőt. Ezért igyekszem mondanivalómat rövidre fogni. De arra is próbálok vigyázni, hogy a száraz adatközlésnél többet nyújtsak.
Az énekek sorrendjét követve, nem minden zsoltár és dícséret kerül bemutatásra. A jó negyedfélszáz tárgyalt ének közé a megfelelő számúhoz kapcsoltam az illető dallamra mondható egyéb zsoltárokat és dicséreteket. Néhány énekről nem szólok; ez azonban nem jelent okvetlenül elmarasztaló ítéletet.
Az egyes énekfajtákra, bibliai, történeti és zenei alapfogalmakra, szerzőkre vagy a történelmi háttérre vonatkozó mondanivalókat az énekek sorrendjében a megfelelő helyre illesztettem be. Megtalálásukat a név- és tárgymutató köny¬nyíti meg.
Számos méltatlanul elhanyagolt zsoltár esetében rámutatok annak Krisztusra mint Messiásra mutató tartalmára, dallamának szépségére, és az egész ének gyülekezetszerűségére.
Az énekekre vonatkozó történeti adatokat olykor az újabb kutatási eredmények figyelembevételével helyesbíteni kell. Ebben a munkában mindenütt a megismert legújabb és leghitelesebb adatokra támaszkodom. Néhány helyen tehát az énekeskönyvünk legújabb kiadásaiban levő adatok is további kiigazításra szorulnak.
Az egyes ismertetések olvasása közben feltétlenül szükséges, hogy magunk elé tegyük magát az énekeskönyvet és figyelmesen elolvassuk a szóban forgó éneket is.

Az előszókat nem mindig szokták az emberek elolvasni. De akik elolvassák, azok sem tartják mindig emlékezetükben az olvasottakat. Arra kérlek, Kedves Olvasóm, végy magadnak fáradságot az énekeskönyv előszavának elolvasására. Abban benne van a válasz azokra a miért-ekre és hogyan-okra, amelyek benned még mindig lezáratlanok. Most csak néhány gondolattal szeretném az akkor fogalmazott mondataimat kiegészíteni.
Egy nép vagy más történelmi közösség életrevalóságának és létjogának igazolása az, ami benne egyszerre egyedi és egyetemes, vagyis egyrészt csupán benne meglevő, másrészt bármely másfajta ember és másféle kultúra számára befogadható. Ilyen például a magyar népzene és a néger spirituálé, mindegyik a maga sajátos jellege szerint.
Hazánkban a harmincas években, a nagynémet fasiszta veszély egyre sűrűsödő fellegeinek árnyékában a nemzeti életösztön adta meg a lehetőséget Bartók Béla és Kodály Zoltán zenei mozgalmának az egész magyar szellemi életre kiható front-áttöréséhez. A romantikus túlzások lekopása után a népi hagyományra épülő haladás szabta meg a további jó utat. Énekeskönyvünk feladata 1948-ban nem lehetett más, mint hogy az 1806-ban elvetett reformátori hagyomány továbbvitelével mutasson utat az egészséges folytatásra.

Mint minden emberi munka, ez a mi énekeskönyvünk sem hibátlan alkotás. Valóságos fogyatkozásairól talán senki sem szólhatna nálam több szakmai tapasztalattal vagy történelmi áttekintéssel. Ahhoz azonban, hogy mással - mégpedig nem silányabbal, hanem jobbal - cseréljük fel, az eddiginél alaposabban meg kellene ismernünk és ki kellene aknáznunk minden valóságos értékét.
Gyülekezeti éneklésünkben előbb el kellene érnünk az énekeskönyv tartalmi és formai színvonalát, hogyannál még magasabbra tekinthessünk. Hadd idézzem ennek alátámasztására az énekeskönyv előszavának ezt a mondatát: "az elkövetkező gyakorlat majd megméri egyrészt az énekeskönyvet, másrészt a vele élő vagy nem-élő nemzedéket is."
Az ember gyakran mond ítéletet egyes dolgokról, anélkül, hogy teljes ismerete lenne róluk. Gondolj arra, Kedves Olvasóm, hogy miközben bármit a saját ítéleted mérlegére helyezel, te magad is mérlegen állasz (Mát. 7:2., Róm. 2: 1). Aligha akarod, hogy A Mérlegen könnyűnek találtassál?

lsten a világot nem csak szerette, hanem örökkévaló szeretettel szereti. Jézus Krisztust nem csak egyszer régen adta, hanem ma és minden napon adja. Az élő lsten szeretetét és dicsőségét visszhangzó életben szólal meg legméltóbban az Ö dícsérete, az egész teremtett világ harangszava. Az énekeskönyv harangláb akarna lenni; sok helyütt mégis fejfa lett belőle. Te teheted egy¬formán ezzé vagy amazzá, Kedves Olvasóm. Ha azt akarod, hogy harangláb legyen, húzzad meg a szíved és a jó tanítást befogadó értelmed harangjait és jó énekléssel segítsed dícsérni az Urat.
Budapest, 1970 augusztus havában.
Dícsérjétek az Urat! Csomasz Tóth Kálmán








Énekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodákat tett! Zsoltár 98,1

Honlapkészítés