Dunántúli Református Kántorképző
Dicsérjétek az Urat!



BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

HÍREK
2006-2007-2008-2009. Kántorképző képek
- 2009.07.02.

A 2006.-2007.-2008.-2009 év képei Veresné Petröcz Marika honlapján elérhető.







Süll Kinga: A zsoltárokról általában és dicséretek


Selye János Egyetem Református Teológiai Kar Gyakorlati teológiai tanszék – Egyházi Ének Jegyzetek a 2005/06-os évre – Mgr. Süll Kinga

I. A zsoltárokról általában

A zsoltárok központi helyet kaptak már az ÓSZ-i istentiszteleti liturgiában. A léviták többnyire húros hangszerekkel kísérték. Amikor megálltak az énekléssel, megfújták a trombitát. Valószínűleg ezt a megállást, szünetet jelzi a szelah szó. Az eredeti héber szövegű zsoltárok (héberül: tehillim, vagy mizmór) versbe szedett rímelt művek. Az akkori mondatszerkezetnek megfelelően rövid sorok, egyszerű szöveg alkották az egyes verseket. A héber nyelv ismerői még kihallhatják ezeket a rímelt metrumokat. Ezek a rímek természetszerűen egyfajta ritmust diktáltak, melyhez aztán csatlakozhatott a dallamszerkesztés.

A Talmud megad egy zsoltársort a hét egyes napjaira:
Az első napon: 24. zsoltár
A második napon: 48. zsoltár
A harmadik napon: 82. zsoltár
A negyedik napon: 94. zsoltár
Az ötödik napon: 81. zsoltár
A hatodik napon: 93. zsoltár
Sabbat napján: 92. zsoltár

Bizonyos ünnepekre meghatározott zsoltárokat írtak elő, a sátoros ünnepeken a grádicsok énekeit, azaz zarándokénekeket (120-134. zsoltár), az ünnep utolsó napján a hallél-zsoltárokat (113-118. zsoltár).

A 7 bűnbánati zsoltár: 6, 32, 38, 51, 102, 130, 143.

Szenczi Molnár Albert a sváci utazásai során megismerkedett Marot Kelemennel és Béza Tivadarral; hallotta énekelni a francia zsoltárokat, „s még akkor megvillant lelkében a gondolat: mely jó volna a magyar protestáns egyházat megajándékozni e zsoltárokkal, mi más lenne az egyházi ének szerepe a templomban, ha a döcögős, parasztos verselésű énekek helyett a francia mintára írt, könnyű verselésű, változatos dallamú zsoltárok zendülnének fel Istennek házában.“ 1 Szenczi tudta, hogy nagy munkának néz elébe, amikor a francia apró igék helyébe, - mely a dallam természetes lüktetését adja – magyar igéket kell hogy írjon. A mű mégis sikerült, 1606-ban alig fél év alatt „magyar zubonköntöskébe öltöztette“ a zsoltárokat. Nyelvezete könnyed, magyaros, nem is érezhető rajta, hogy Szenczi tizenöt évig volt távol hazájától.

Molnár Albert Psalterium-beli üdvözlete „Az Magyarországban és Erdélyben vitézkedő keresztyén Anyaszentegyháznak, lelkipásztorainak, tanítóinak és tanuló ifjainak“:

„Miulta tanúságnak kévánságából idegen országban élek, és látás-hallásnak okáért néha veszedelmekben is forgok, gyakran kérem az Úr Istentől, hogy (...) ez földön életemet az Krisztusért szent lelkével úgy vezérelje, hogy senkinek ne legyen botránkozására, hanem az híveknek seregiben élhessek egyebeknek hasznokra és az ő felséges nevének dicséretire. Innet vagyon, hogy ez híres Akadémiákban főtanítók közt forogván nem kapok ez világon gazdagító tudományokon, hanem olyakat kévánok, melyekkel legtöbbeknek használhassak az mi nyomorgó hazánkban. (...)
Mostan azért ez Zsoltárkönyvet, mellyel én sok időtől fogva az én énségimben gyülölőim ellen vigasztaltam magamat: immár pedig teneked vigasztalásodra és együgyű tagjaidnak hasznokra magyarol fordítottam, kérlek, tekéntsd engedelmes szemmel, Szerelmes Anyám, keresztyén Anyaszentegyház. (...)
Ti Kegyelmeteket is, Tisztelendő Uraim, Lelkipásztorok és Scholamesterek, fölötte igen kérem azon, hogy kegyelmetek jókedvvel fogadja ez könyvecskét (...), az egész zsoltárt magyar versekben még senki nem formálta én tudásom szerint. Látom pedig azt is (...), némelyek igen paraszt versekben vadnak foglalván: Noha még az Szentléleknek is kedves az versek szép egyező volta (...). Az régi énekekben pedig avagy tíz vers is egymás után mind egy igében ment ki, ahonnan az históriás énekekben számtalan az sok vala vala vala. Kin az idegen nemzetek, az kik ezt látják, nem gyöznek eleget rajta nevetni. (...)
Az francia ritmusok pedig sokkal különb formán foglaltanak öszve, és az verseknek sokféle nevei vadnak. (...) Öszvességgel az zsoltárok százharminc különböző nótákra vadnak és majd megannyi az versek nemei.

Annakokáért meggondolhatja minden, minemő nagy munkával kellett énnékem ez hosszú magyar igéket az franciai apró igékből álló versekre formálnom, holott egy syllabával (szótag) sem tehettem többet hozzá, sem az sensustul (értelem) nem kellett eltávoznom. Mert nagyobb gondom volt az fondamentom béli igaz értelemnek fordítására, hogynem az verseknek ékesgetésére. (...)
Végezetre Atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztaltassatok meg, egy értelemben legyetek, békességben lakjatok, és a szeretetnek s´ az békességnek Istene lesz Veletek.“

A zsoltárok az Ószövetség könyvében fontos helyet foglalnak el. Maga az Újszövetség könyve is gyakran idézi ( 1Kor 14,26. Ef 5,19. Kol 3,16), minek alapján arra következtethetünk, hogy az ősgyülekezetek is gyakran énekelhették vagy idézhették. A zsoltáréneklés mint psalmodia megtalálható később mind a nyugati, mind a keleti egyházban, de mint antifonális énektípus dallamilag nem azonosítható a mi református zsoltárainkkal, csupán szövegileg. A középkorban a gyülekezet egyre jobban kiszorul a templomi éneklésből, csupán passzív szemlélője lesz az istentiszteletnek. Az ének szerepét férfi kórusok, schólák vagy kántorok töltik be természetesen latin nyelven. Majd a reformációval újra fellendül a zsoltáréneklés, ami azt jelenti, hogy a reformáció nem csak a teológiai, rituális, etikai és művészi területen hozott változást, hanem a (egyházi) zene és az ének területén is.2

A zsoltárfordítás először nem egyházi berkekből indul ki, a francia udvarban I. Ferenc király udvari költője Marot Kelemen végzi az első fordításokat. Ezek a költemények hamar elterjednek udvari körökben elsősorban művészi gyönyörködtetésre, majd később elterjednek a széles réteg körében. Ekkorra már kerül hozzá egy-egy dallam, mely az akkori kor közízlésének megfelelő könnyeddséggel, gyakran hangszerkísérettel. A trónörökös II. Henrik is gyakran énekelte őket szórakozásul akár vadászat közben is.

Luther Márton is jelentős képviselője volt az egyházzenének, maga is írt gyülekezetben használatos énekeket, szabad zsoltárfordításokat, mint pl. az Ein feste Burg ist unser Gott (Erős vár a mi Istenünk), a 46. Zsoltár parafrázisa.
Kálvin János a zsoltárokat mint Istent dicsőítő énekek fogadja el, melyek - , amely számára nagyon fontos – egyedül a Szentírásból merítenek. Az éneklést Isten kegyelmi ajándékának tulajdonítja, mégis az orgonakíséretet, az egy- vagy akár a többszólamú éneklést nem tartja megengedhetőnek a templomban. Számára fontos volt, hogy a gyülekezet a saját anyanyelvén hallja és énekelje a zsoltárokat. Kálvin megbízásából Marot Kelemen francia udvari költő készítette el 1533-ban az első francia nyelvre történő fordításokat. Ezeket a fordításokat kéziratokban terjesztették, először az udvari körökben terjedt el majd szélesebb körökben is.3

II. A genfi zsoltárdallamok

Arról, hogy a zsoltárdallamok hogyan keletkeztek, mi szolgált forrásalapul, csak nagyon keveset tudunk. Egyes dallamok már egy meglévő dallamból származnak, ilyen pl. a 42. zsoltár is mely eredetileg egy vadászdal volt: „Que verrayde Dieu la face?“ – valószínűleg II. Henrik francia királytól származik. A 138. zsoltár is egy „une pastorelle gentile“ kezdetű pásztordal lehetett. Ezeket a dallamokat Burgeois genfi kántor továbbfejlesztette, mellé újakat alkotott. Mindenképpen merített az akkori zenei anyagból, a már meglévő dallamvezetésekből, felhasználva népi motívumokat, szóbeli hagyományt. A zsoltárok hangnemei is az akkori népzenei tonalitásnak felelnek meg (ión, dór, lyd...; a leggyakrabban előforduló a dór hansor).
Több zsoltárdallamot származtatnak Péter mestertől is, aki valószínűleg szintén Genfben kántorkodhatott. A gregorián forrást szinte teljes mértékben ki lehet zárni, csupán elenyésző számú zsoltárban figyelhető meg a gregorián behatás: 80, 129, 141.
Sokszor Kálvin maga is adott utasításokat Burgeoisnak a melódiákat illetően. Burgeois nem mindig tudta érvényesíteni új és magasszintű művészi elgondolásait. A hívek nem minden esetben fogadták el a zenész újításait, emiatt 1551-ben börtönbe is került. Kálvin járult hozzá a kiszabadításához. 4 A zsoltárok teljes kiadása 1562-ben jelent meg.

III. Szenci Molnár Albert zsoltárfordítása

Szenczi 1593 és 1596 között Strassbourgban diákoskodik, 1596-ban Genfben jár, ahol Béza Tódort, a másik zsoltárköltőt hallja prédikálni. Szenczi előtt a genfi zsoltárokat már lefordították latin (Spaeth András), német, olasz, spanyol, holland, lengyel és cseh nyelvre.
„Az akkor Altdorfban tartózkodó Molnár 1606 március 9-én, Invocabit (böjt első) vasárnapján kezdte el munkáját, május 29-én fejezte be a századik zsoltárt és szünetet tartott egészen szeptember elsejéig, amikor újra nekifogott és szeptember 23-án be is fejezte a százötven zsoltár lefordítását.“ 5
Szenczi Molnárnak ez a mindössze szűk négy hónap alatt nyújtott teljesítménye mindenképpen nagy jelentősséggel bírt mind a magyar verses irodalom, mind az Egyház számára.
„Ha ehhez hozzávesszük a hosszú szavak és szóalakok nagy számát tartalmazó nyelv nehézségeit a francia apró (rövid) igékből álló versekre formálás tekintetében, valamint az elsősorban közvetett alapszövegre való támaszkodást, végül pedig azt is, hogy munkája közben még a magyar és másnyelvű bibliai szövegre is észlelhetően tekintettel volt, valóban azt kell mondanunk, hogy Szenczi Molnár Albert, bármennyire nagy költő, nyelvtudós, képzett theológus, zeneileg képzett ember és hívő lélek volt, ezt a munkát így semmiképpen sem végezhette el a maga erejéből, hanem egyedül csak a Szentlélek Isten segítségével.“ 6
„Az egyes dallamsorok igen sok esetben mutatkozó metrikus aszimetriája is nagy beidegzettséget, vagy bizonyos zenei tanulságot igényel.“ 7
„Ha a mai fülnek szokatlan kevert ritmusalakokat egyelőre figyelmen kívül hagyjuk, valóban meg kell látnunk, hogy az eredeti hangnemi tisztaságban értelmezett zsoltárdallamok mintaszerűen alkalmazkodnak az éneklő gyülekezet képességeihez természetes és tiszta diatonikus hanglépéseikkel, oktáv körüli hangterjedelmükkel, tematikájuk felépítésével, valamint életteljes és méltóságos mozgásukkal.“ 8
Szenczi zsoltárain érezhető az a személyesség, amely mondanivalójában találkozik Dávid király zsoltárainak világával. Ez a sokat nélkülözött és szenvedett költő nyelvezete közösségre talál a mezővárosi parasztság mindennapi gondjával, érzelemvilágával, jobb élet utáni vágyódásával. Megtaláljuk benne a veteményeket, a földeket felfrissítő esővel, a búzavetéssel, ékes hegyoldalakkal, szántóföldekkel, baromcsordákkal. Nem is csoda, ha annyira kedveltek ezek a zsoltárok a mai napig, s hogy nagyszüleink, dédszüleink is oly gyakran énekelték.9
A zsoltárok nyelvezete még ma is érthető és alkalmas használatra. Csupán kevés olyan szót tartalmaz, amely elavult vagy nem használjuk a mai nyelvünkben.
A zsoltárfordítás először 1607-ben a németországi Hernbornban jelent meg, „PSALTERIUM UNGARICUM. Szent David Kiralynac es Prophetanac Szaz ötven Soltari“ címmel. A mű később is megjelent: 1608-ban Hanauban a hanaui bibliával együtt, majd 1612-ben Oppenheimben a magyar bibliával együtt. Kéziratban nem terjed annyira, mint nyomtatott változatban.

Szenczi Molnár Albert elöször 1607-ben megjelent Psalteriumának Tóthfalusi Kis Miklós által 1686-ban Hollandiában kiadott könyvremeklése, az “aranyos” biblia.

Olykor csupán egyes zsoltárok is napvilágot látnak, így a 17. század elején az Apostagi graduálban tizenhárom zsoltár; Péchi Simon énekeskönyvében (1615) és Jólsvai János kéziratában (1638) egy-egy zsoltár; továbbá az Újnépi-énekeskönyvben (1646), a Felvinczi-kódexben (1676), a Balogi cancionaleban (1659), a katolikus Zemlény-énekeskönyvben (1668), a református Halotti énekek című kéziratban (1694), a Czerey János-énekeskönyvben (1634-1651), a Cantus catholiciben (1651) is találuk a Szenczi-féle zsoltárból.10

Ez a zsoltárfordítás 1635 óta már szerepel a magyar debreceni énekeskönyv végén is. Az énekeskönyvben megtalálható saját dallammal más zsoltárparafrázisok is. A 19. századtól a 150 zsoltár már az énekeskönyv elejére kerül.

IV. A zsoltárok történetéről

A héber zsoltárok évezredek folyamán nagy jelentőséggel bírtak és bírnak mind a költészetben mind a zenei irodalomban. Ezek a szövegek rendkívül alkalmasak az ember és a teremtettség belső világának, érzéseinek a kifejezésére. Ezekben a prózaversekben megtalálható a hálaadás, a könyörgés, a bűnbánat, a magasztalás vagy a győzelmi ének.

Éppen ezért a zsoltár a Középkorban is a liturgia része volt, a többi ószövetségi szöveg mellett gyakran, azaz minden istentiszteleti alkalmon olvasott és énekelt szöveg volt. Szinte valamennyi Egyházatya foglalkozik a zsoltárokkal, magyarázatukkal. Gyakran használják a zsoltárokat idézetként is. (Az első században maga Jézus is gyakran idézi az Ószövetséget és benne a Zsoltárok könyvét is. Ismert a keresztfán elhangzott 22. zsoltár szava is.)
A zsoltároknak nem csak a liturgiában volt fontos szerepük, hanem az egyéni belső vallásosságban is. Nem csoda, ha teljesen áthatja a kolostorok és zárdák életét. Pl. Nursiai Szent Benedek a kolostori officiumokra vonatkozólag megszabta, hogy a szerzeteseknek minden héten egyszer végig kellett olvasni a zsoltárokat. Minden három órában tartanak imaórát – naponta hétszer: Prim, Terc, Sext, Non, Vesper, Complet, Vigil (Matutin) – és azon mindig három zsoltárt énekelnek. Így ez naponta huszonegy zsoltár. A hét nap alatt így szinte az összes 150 zsoltár sorra kerül.

A cluny bencésekről azt mondják, hogy ők még a házimunka és az egyéb kinti munka végzésénél is a Zsoltárokat énekelték.

Dávid zsoltárai először a Vulgata részeként jelenik meg. A XI. században Németalföldön, Franciaországban és Angliában egyes töredékei már feltűnnek nemzeti nyelvre is lefordítva. Ezek a fordítások azért voltak fontosak, hogy mindazok, akik nem tudtak latinul, a fordítás által az anyanyelven hallott zsoltárokat ők is megértsék, bekerüljön áhítatukba és bensőséges vallásukba.
Az első magyar nyelvre történő fordítások a XV-XVI. századból valóak. Főleg kódexekben, kolostorokban használatos zsolozsmáskönyvekben találunk; mint pl.

a Döbrentei-kódex 1508 körül,
a Keszhelyi-kódex 1522 körül,
a Kulcsár-kódex 1539 körül.

Ezek a fordítások gyakran eltérnek egymástól, de olykor merítenek is egymásból. Főleg a kedvelt idézetek, gyakran használt zsoltárversek találhatók meg ugyanabban a formában, hasonló vagy ugyanolyan szavakkal, mondatszerkezettel. A későbbi fordítások egyre szebbek és tökéletesebbek lettek: felhasználva a régi jó darabokat, módosítva a kevésbé jobbakat. A fordítók nem erőltetik mindenképpen a latin szó igazi magyar értelmét, gyakran megfelelnek a rokon értelmű szavak is, ezzel még hatásosabbá tenni a verseket.

Magyarorországon a XVI. században a zsoltárfordítás két típusa található meg:
az egyik a prózai psaltérium elsősorban templomi használatra olvasni a közösség számára
a másik a szabadabb hangvételű zsoltárparafrázis, melyek szinte kivétel nélkül verses formában íródtak:
A zsoltárköltők már szabadabban nyúlnak az eredeti héber szöveghez. Gyakran megtörténik a zsoltárszöveg keresztyén átszínezése is. Olykor még Újszövetségi szereplőket is használnva. Az ilyen átalakítása a zsoltárszövegeknek gyakori példa, maga Luther is „többet visz bele a zsoltárba, mint amennyit bennük talál“.

A parafrazált zsoltárfordítások a reformáció előtt az egyéni ájtatoskodás céljait szolgálta mint egyházi, mint világi körökben. Gyülekezetti énekekké csak a későbbiekben vállnak. Protestáns zsoltárköltők Balassa Bálint, Barát István, Dávid Ferenc, Szegedi Gergely, Hartyáni Imre, Huszár Gál, Nagybánkai Mátyás, Németi Ferenc, Pap Benedek, Pécselyi Király Imre, Szegedi Gergely, Szegedi Kis István, Sztárai Mihály, Tinódi Sebestyén, Vég Mihály...

A Magyar Református Énekeskönyvünkben megtalálható 1606 elötti (Szenczi előtti) magyar zsoltárparafrázisok:

163. Örvend mi szívünk... a 122. zsoltár alapján Szegedi Gergely 1569 előtt
198. Ti keresztyének... a 134. zsoltár alapján Bornemissza Péter 1582-ből
219. Atya Úr Isten... az 51. zsoltár alapján Hartyáni Imre 1566 előtt
221. Légy irgalmas, Úr Isten... az 51. zs. al. Szegedi Lajos 1566 előtt
236. Mindenek meghallják... a 127. zs. al. 1566 körül
237. Reménységemben... a 63. zs. al. Skarica Máté (1544-1591)
240. Ó én két szemeim... a 27. zs. al. Pap Benedek 1570 táján
252. Mennyei seregek... a 148. zs. al. Balassa Bálint (1554-1594)
254. Mindenkoron áldom... a 34. zs. al. Sztárai Mihály 1575 körül
255. Mely igen jó... a 92. zs. al. Sztárai Mihály 1593 körül
256. Irgalmazz, Úr Isten... az 57. zs. al. István deák 1566 előtt
257. Ne hagyj elesnem... a 71. zs. al. Nagybánkai Mátyás 1570 előtt
258. Fohászkodom hozzád... a 42. zs. al. 1569 körül
259. Benned bíztam Uram... a 31. zs. al. Thordai Benedek 1540 körül
260. Szent Dávid próféta... a 23. zs. al. Sztárai Mihály 1579 körül
263. Mikoron Dávid... az 55. zs. al. Kecskeméti Vég Mihály 1565-ben
273. Az Úr Istent magasztalom... a 77. zs. al. Németi Ferenc 1565-ben
384. Sok ínségünkben... a 74. zs. al. Sztárai Mihály 1575
387. Úr Isten, légy most mivelünk... a 71. zs. al. Szegedi Gergely 1569 előtt
423. Akik bíznak az Úr Istenben... a 125. zs. al. 1566-ból
450. Drága dolog... a 147. zs. al. Skarica Máté (1544-1591)
451. Száma nincsen... a 30. zs. al. Szegedi Gergely 1566 előtt
476. Siess nagy Úr Isten... a 70. zs. al. Barát István 1560 táján
501. Adjunk hálát az Úrnak... a 136. zs. al. 1569 körül

Ezek a költemények mondhatni a XVI. század „gyöngyszemei“, melyek egy karakterisztikus műfajt teremtettek meg ebben a korban. Szívesen énekelték már akkoriban és kedveltek ezek az énekek a mai napig is. Így Szenci zsoltárainak idő kellett, amíg a nép körében közkedveltté válltak.

Most vizsgáljuk meg röviden a XXXIV. Zsoltár különböző fordítását más-más költő tollából:

Sztárai Mindenkoron áldom az én uramat...
Károlyi Áldom az Urat minden időben,
mindenkoron az ö ditséreti az
én számban vagyon.
Szenczi Mindenkoron áldom
Az Urat....


Sztárai Lám Istennek angyala mind tábort jár,
Istenfélö emberek körül ő jár...
Károlyi Tábort jár az Wr Angyala az ötet félöc
Környül, és meg szabadíttya öket.
Szenczi Az Isten angyali
Hivec környül tábort járnac,
Isten félöket megtartanac...


Sztárai Segitségül azért Istent hijátok,
Ö jóvoltát kóstoljátok, lássátok,
...............................................
Benne bizó emberek mind bódogok.
Károlyi Kóstollyatoc meg és lássátoc meg,
melly igen ió légyen az Wr, bódog ember az,
az ki ö benne bizic.
Szenczi Lássátok az Urnac
Jóvoltát, es kostollyátoc,
Mert bizony bódogoc azoc,
Kic ö benne biznac.


Sztárai Megtartóztasd gonosztól te nyelvedet,
Csalárdságtól ótalmazd ajakidat,
Meg ne csaljad te felebarátodat.
Károlyi Tartosztasd meg nyelvedet az gonosztól,
és az te aiakidat hogy ne szóllyanac
czalárdságot.
Szenczi Örizd meg nyelvedet
Az gonosz rágalmazástol,
Odd ayakid álnokságtol,
Meg ne sérts más hirét.


Ezekből az idézetekből az tűnik ki, hogy Szenczi Molnár Albert jól ismerte ezeket a már meglévő zsoltárkölteményeket, melyek sorairól ha úgy vélte, hogy alkalmasak és szépen csengenek, sajátjaként belekomponálta verseibe.11
Tudjuk, hogy Szenczi a zsoltárfordításnál a francia szövegen kívül figyelembe vette az eredeti héber, a latin és a német (Lobwasser) szövegeket is. Amikor a zsoltárokat vizsgáljuk, ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagynunk!

Azt is tudnunk kell, hogy Szenci Molnár célja nem az volt, hogy magát poétának tartva a magyar irodalmat ékesítse zsoltárkölteményeivel. Balassi Bálinthoz sem hasonlítgatja magát. Egyedül vallásossága hajtotta őt, hogy legyen egyházának „magyar zsoltárai“.

„Mostan azért ez soltár könyvet, mellyel en sok idötöl fogvan az én énségimben, gyűlölöim ellen vigaztaltam magamat: immár pedig teneked vigaztalásodra és eggyügyű tadaidnac hasznokra Magyarol gordítottam...“
Az eredeti szöveget, a Szent Igét akarja visszaadni:
„mert nagyobb gondom volt az fondamentombéli igaz értelemnec fordítására, hogy nem az verseknec ékesgetésére.“
Az igazi értelem, a valódi mérce pedig a vizsolyi biblia, hiszen onnan kezdődött Szenci irodalmi munkássága, s nagy hatással volt rá egész élete folyamán.

Mint említettük, Szenczi magát sosem mérte a nagy költő Balassi Bálinthoz, de az ő hagyományát, a Balassi-strófát megtaláljuk az ő verseiben is, III. Zsoltár:

„O Melly sokan vadnac, 6 a
Az kic háborgatnac 6 a
Engemet én Istenem! 7 b
Nagy soc ellenségim, 6 c
Es soc gyülölőim, 6 c
Tusakodnac ellenem. 7 b
Sokan azt alittyác, 6 d
Lelkemről azt mongyác: 6 d
Veszett ennek ő dolga 7 e
Segítsége nincsen, 6 f
Mert elhatta Isten, 6 f
Igy szolnac bolond modra.“ 7 e
............... ...

Természetes ezt a magyaros ritmust nem volt egyszerű egyeztetni az idegen francia dallammal. Szenczi Molnár Albetnek ez mégis remekül sikerült, ebből is látható, hogy ő nem csupán költő, de zeneértő is volt (hiszen Németországban, Oppenheimban egy rövid ideig kántorként is munkálkodig).

V. Az énekekről pár mondatban

1. zsoltár (az aláhúzott énekek első versszakát fejből)
Az első és utolsó sorának dallama egyforma.
Az Isten útján járó embert a folyóvíz mellé ültetett termőfához, a gonoszokat pedig a széltől szerteszórt polyvához hasonlítja.

16. zsoltár
Péter apostol az első Pünkösd alkalmával idézi a zsoltárok bibliai szövegének 8-11.verseit, ezért nevezik húsvéti zsoltárnak.

25. zsoltár
Ádventi ének. Kálvin János jelvénye: az égő szívet magasba emelő kéz is a zsoltár első sorát tartalmazza. A liturgiai év alapján a virágvasárnap előtti harmadik és negyedik vasárnap nevei: Reminiscere = Emlékezzél meg Uram, Oculi = Szemeim mindig az Úrra nézzenek szintén a zsoltár szövegéből merít. A római mise liturgiájában a bevezető ének, az Introitus a zsoltár kezdő szavaiból merít.

32. zsoltár
Második bűnbánati zsoltár.

42. zsoltár
Dallama világi eredetű francia népdal vagy vadászdal.

50. zsoltár
Ádventi ének: második ádvent, Krisztus visszajön ítélni.
„fotósok éneke”: szól és e földet mind előhívja

66. zsoltár
Örvendező ének szabadításáért és csodatételeiért. A húsvét utáni harmadik vasárnapot, Jubilate, erről a zsoltárról nevezték el. (A 66. zsoltár dallamára énekelt 98. zsoltár pedig a Cantate – húvét után a negyedik vasárnap)

80. zsoltár
Könyörgés. A 6. versszak a szőlőtő költői képe, mellyel a János ev. 15 részében találkozunk. Nagyhéten szokták énekelni. „A hagyomány szerint 1849 augusztus 13-án, mikor a honvédsereg Világoson letette fegyvereit az oroszok előtt, egyik, református honvédekből álló alakulat a gulába rakott puskák mögött felsorakozva, sírva énekelte a zsoltárt: Jelenjél meg Világoson!”

84. zsoltár
Sóvárgás Isten hajléka után. Isten temploma, gyülekezet – Pünkösdkor, az Anyaszentegyház megszületésére emlékezve is szokták énekelni.

90. zsoltár
Mózesnek, Isten emberének imádsága. A bűn következménye a halál, ezért csak azt kérhetjük Istentől, hogy életünk folyamán bölcs szívhez jussunk. A magyar reformátusok „himnusza”. Reformáció ünnepén, más ünnepi istentiszteleteken. A második versszaka temetési ének.

96. zsoltár
Isten uralmáról, igazságáról és hűségéről. Szövege himnikus, eszkatologikus mondanivalóval: Krisztus második eljövetele, ezért ádventi ének is tekinthető.

117. zsoltár
Mindössze egy versszakos zsoltár, ezért alkalmas kezdő éneknek. Hallél-zsoltár.

122. zsoltár
Isten lakóhelyére való elzarándoklás öröme. Grádicsok éneke. Templomszentelési ének.

128. zsoltár
Az istenfélők családi boldogságáról. Alkalmas a családi áhítatokon való éneklésre. Grádicsok éneke.

133. zsoltár
A testvéri egyetértés áldása. Zarándokének.

135. zsoltár

A természet és a történelem Urát dicsőítő zsoltár. Dallamára több dicséretet is éneklünk.

152. dícséret
Kezdő ének. Helyenként a dallamát eltérően éneklik az egyes gyülekezetek.

160. dícséret

Szövegét Paul Gerhardt, német énekköltő írta, aki a Wittenbergi teológián tanul. Több mint 130 énekével Martin Luther után a második legnagyobb német protestáns énekköltő.

Az éneket magyarra minden valószínűség szerint Maróthi György fordította. Dallamát Johannes Crüger, a 17. sz. egyik legismertebb német evangélikus énekszerzője szerezte, a berlini Miklós-templom karnagya (1647-ben megjelenik a Praxis pietatis – négyszólamú énekeskönyve). Crüger Paul Gerhardt jó barátja volt, aki több énekéhez is készített dallamot. Énekeskönyvünkben 8 tőle származó énekdallamot találunk.

Maróthi György (Debrecen, 1715–1744): matematikus, pedagógus, a magyar zeneelmélet úttörője. Külföldön tanult. 1738-tól a debreceni kollégiumban tanított mennyiségtant, történelmet, földrajzot (általános és csillagászati) latin irodalmat, ahol az élő modern nyelvek (francia, német) tanítását kívánta. Sürgette, hogy az elemi oktatás a nép anyanyelvén történjék. 1740-ben újjászervezte a főiskola énekkarát, az ún. debreceni kántust, nagy fontosságot tulajdonított a művészi ének tanításának. Ugyanebben az évben adta ki a Szenczi-Molnár-féle Psalteriumot, amelynek függeléke (A’ ‘Soltároknak a’ kóták szerént való éneklésének mesterségének rövid summája) az első magyar nyelvű zeneelméleti munka. Ő volt az első magyar négyszólamú zsoltárkönyv kiadója: A’ ‘Soltároknak Négyes Notájik… (Debrecen, 1743), amelyhez újabb elméleti kompendiumot csatolt.
Temetésekre és egyéb családi ünnepekre a kollégiumi énekes diákok a 16.századtól kezdve szervezetten jártak. A rendszeres éneklés tehát kezdettől fogva szerves része volt a debreceni kollégiumi diákéletnek, modern értelemben vett egyesületté azonban Maróthi György vezetésével vált. Szőnyi Benjámin írja önéletrajzában, hogy Maróthi professzor a saját lakásán az 1739-es pestisjárvány idején "énekes vocális musicára" tanította meg három társával, Weszprémi Istvánnal, Szalatsi Mihállyal és Dávid Ferenccel együtt. Ilyen legendás kezdet jellemzi az első hazai négyszólamú énekkar történetét. Maróthi 1740-ben zürichi mintára négyszólamú zsoltárkiadást is megjelentetett. Utóda, Varjas János, aki haláláig vezetője volt az énekkarnak, háromszor is újra kiadta Maróthi Zsoltárait. A zsoltáréneklés a mai napig a Kántus egyik legfontosabb missziója.

163. dícséret
A 122. zsoltár alapján írta Szegedi Gergely, a magyar reformáció kiemelkedő személyisége, énekköltője. Ő rendezte sajtó alá 1569-ben a róla elnevezett debreceni énekeskönyvet. (Egyetlen fennmaradt példányt Boroszlóban - Lengyelország, Wroclaw - őrzik, amihez még egy kézirat is tartozik.)

165. dícséret

A szegény „tanulatlan szalagszövő” Gerherd Tersteegen (1697-1769), mégis önszorgalmából tudós teológus, a német református kegyesség kiemelkedő énekköltője. Szószékról mindössze egyszer hirdethetett igét, akkorról is az az ismert története maradt fenn: „egyszer egy filozófus beszédbe elegyedett egy hívő pásztorfiúval, és magában jól mulatott annak gyermeki hitén. Azután elővett a zsebéből egy szép piros almát és így szólt: Ide nézz, ezt az almát neked adom, ha meg tudod mondani, hogy hol van az Isten. Erre a talpraesett fiú előkapott a maga kis tarisznyájából két hasonló szép almát és így felelt meg a csodálkozó tudósnak: én pedig ezt mind a kettőt Önnek adom, ha meg tudja mondani, hogy hol nincs Isten.”

Az ének dallama egy másik híres református pieteista énekköltőhöz, Joachim Neander (1650-1680) nevéhez fűződik. Az ismert Neander-völgy, ahol több éneke is született, róla neveztetett el. (pl. 264. Áldjad én lelkem a …)

171. dícséret
Kedvelt prédikáció előtti énekünk. Luther Erős vár… énekének negyedik versének régi magyar változata. Dallama is hasonlóságot mutat ezzel a 390. ének első két sorával.

173. dícséret
A 42. zsoltár dallamára.

194. dícséret
A 68. zsoltár dallamára.

196. dícséret
Keret-ének: tartalmilag az 1-5. vsz. az istentisztelet elejére, a többi pedig a végére illik. Először az 1593-as bártfai énekeskönyvben jelenik meg.

205. dícséret
Bűnbánati ének. Az 51. zsoltár szabad átdolgozása. Szómagyarázat a 8. vsz-ban: „nagy tűrhető”=hosszútűrő
Dallamára énekeljük az Idvességünk, váltságunk (442.) úrvacsorai éneket. Ezt Tompa Mihály írta azzal a céllal, hogy a konfirmáció alkalmával először úrvacsorázó növendékek énekeljék. Ezt a szokást Tompa először saját gyülekezetében, Hanván vezette be, később elterjedt a gömöri gyülekezetekben. (Ez Tompa egyetlen éneke énekeskönyvünkben.)

225. dícséret
Ismeretlen szerző. Ének a 16. századból. Szapphikus vers- és dallamforma. (Énekeskönyvünkben található 4 ilyen magyar ének: 161, 225, 315, 337 és külföldi eredetű: 209, 340, 391)

228. dícséret
Crasselius a hallei pietista árvaházalapító Francke tanítványa és munkatársa volt.

230. dícséret
John Bowring egyetlen fennmaradt éneke.

241. dícséret
A Szentháromságról szól: 1.vsz. az Atyáról, 2.vsz. a Fiúról, 3.vsz. a Szentlélekről, a 4.vsz. a Szentháromságról. A szöveg a 17.sz. elejéből van, de dallam sokkal régebbi, mivel pl. Balassi Bálint (261. Kegyelmes Isten…) vagy Sztárai Mihály (384. Sok ínségünkben…) is írt rá éneket.


251. dícséret
Ráday Pál (1677-1733), II. Rákóczi Ferenc titkára, a hazai reformátusság fő védelmezője. A Lelki Hódolás c. könyve 25 éneket tartalmaz. Megszervezi az egyetemes főgondnoki tisztet, ő az első egyetemes főgondnok. A Ráday könyvtár megalapítója.
Az ének 1-5.vsz. a teremtett világ hódolata Isten előtt, 6.vsz-tól személyes vallomás.

257. dícséret
A 71. zsoltár alapján írta Nagybánkai Mátyás, az akkoriban virágzó nagyszombati gyülekezet polgára, s talán prédikátora is. Ez az ének a 16. századi protestáns zeneirodalom kiemelkedő gyöngyszeme, ősi magyar dallammal.

263. dícséret
Az 55. zsoltárnak ezt a bevezető- és záró keretversszakkal ellátott költeményét Kecskeméti vég Mihály írta 1561-ben, ahogy azt eredetileg az utolsó vers is megőrizte. Kodály Zoltán ezt az éneket használja fel 1923-ban Buda és Pest egyesítésének jubileumi alkalmából Psalmus Hungaricus c. művéhez.

265. dícséret
Paul Gerhardt éneke. J. S. Bach több művében is felhasználja ezt az éneket.

272. dícséret
Johannes Pachelbel, J. S. Bach kantátákat írnak az énekre, még Liszt is felhasználja zongorafantáziájában. Az evangélikusoknál szinte himnuszként éneklik.

276. dícséret
Szövegét Fejes István, tiszáninneni püspök írja. Dallama tulajdonképpen a 388. énekünk 16. századi német dallamának moll változata.

278. dícséret
A 148. zsoltár alapján több költőtől is eredeztetik, eredeti magyar énekként tartjuk számon.

295. dícséret
Németországból származik a 17. századból.

299. dícséret
Szövegét az írországi anglikán lelkész az ÚSZ-i történetek alapján írja. Dallama angol eredetű.

312. dícséret
A pestisjárvány alatt születik ez az ádventi ének, Keresztelő János megtérésre hívó szózatának idézetével. Dallama világi eredetű.

316. dícséret
Martin Luther éneke: „Gyermekeknek való ének, Krisztus szent-estéjére” Első versszaka később lett hozzátoldva, nem Luthertől származik.

318. dícséret
Régi latin Mária-énekből származik ez a gyermeki hangulatú karácsonyi ének.

326. dícséret
Kedvelt magyar katolikus népének. Szövegét egy erdélyi szerzetes írta.

328. dícséret
A középkori német keresztyénség körében a 14. század óta elterjedt hagyomány a szent estén az ún. Quempas-éneklés (pásztori dicséret, hasonló, mint nálunk a kántálás). Ebben a felelgető éneklésben három ének szerepel, köztük ez az ének is. Magyarra Áprily Lajos fordította.

338. dícséret
Az emberi próbatételeket Jézus Gecsemáné-kertbeli imádságával hozza hasonlóságba az énekíró. Magyarra Csomasz Tóth Kálmán fordította. Dallama ír népdal.

346. dícséret
II. Rákóczi Ferenctől származtatják ezt a bujdosó kuruckori éneket.

356. dícséret
Húsvéti öröm hatja át a német éneket. Magyarra Áprily Lajos fordította.

366. dícséret
Valamennyi verséhez hozzácsatolható egy-egy bibliai igerész. Ebből is látni, Szőnyi Benjámin mennyire ragaszkodik a Szentírás szövegéhez. Dallamát 1818-ban a révkomáromi evangélikus gyülekezet kántora, Holéczy Mihály szerezte.

370. dícséret
A 11-12. századból egy Veni Sancte Spiritus kezdetű latin antifónából dolgozta át Martin Luther. Mi egy másik dallammal énekeljük ezt a nagyon kedvelt pünkösdi éneket.

390. dícséret
A reformáció harci énekét martin Luther írta a 46. zsoltár alapján: ének magas hangra. „Úgy szól, mint a mennyből jövő harsonaszó”. Ez a remekmű több zeneszerzőt inspirált: Bach, Mendelssohn, Meyerbeer… (A 17-18. század folyamán a katolikus énekeskönyvben is előfordult!)

394. dícséret
Német ének. A hagyomány szerint Pauli Joachim barátjának, Paul Gerhardtnak írja vígasztalásul az éneket, amikor Gerhardt kisfia meghalt.

397. dícséret
Az énekeket Thomson Anna Maria egyik gyermeke betegágyánál írta. Az ének refrénjének bibliai alapját az Ézs. 52,7-ben találjuk.

402. dícséret
Az ének szövegírója, a budapesti református lelkész, Farkas Sándor Gyermeklant címmel vasárnapi iskolások részére szerkeszt énekeskönyvet, ebben található éneke is.

422. dícséret
A hagyomány szerint a süllyedő óceánjáró Titanicon ezt az éneket játszották és énekelték az elkeseredett zenészek.

426. dícséret
Anglikán ének. Magyarra Áprily Lajos fordította.

440. dícséret
Passió-ének: Krisztus szenvedéstörténetét az úrvacsora szereztetésével kapcsolja össze. Eredetileg 35 versszakkal.

450. dícséret
Skarica Máté írja a 147. zsoltár alapján. Fontos a magyar beszéd hangsúlyozása az énekben.

458. dícséret
Az ének először egy angol lapban jelenik meg, majd hamar elterjed.

460. dícséret
Elliott súlyos betegségben élt, gyermekbénulás. Egy evangelizáció alkalmával megtért, akkor született éneke. Magyarra Varga Tamás fordította.

464. dícséret
Eredetileg finn népdal.

467. dícséret
Dallama angol, szövege német eredetű.

471. dícséret
A amerikai Philip Bliss az ének szöveg és dallamírója. Egy vasúti szerencsétlenségben lelte halálát, miközben feleségét próbálta kimenteni a kigyulladt kocsiból. (Az angliai kommunista munkásmozgalom megőrizte mozgalmi, népszerű dallamát.)

479. dícséret
Kedvelt gyülekezeti ének. Eredetéről nem sokat tudunk.

486. dícséret
Ez a szép reggeli ének először 1635-ben Lőcsén jelent meg nyomtatásban. Dallama a 240. énekünk úgymond rövidített formája.

501. dícséret
Eredetileg egy német asztali áldás. Dallama valószínűleg régi latin eredetű

510. dicséret
Anglikán eredetű esti ének. Magyarra Áprily Lajos fordította. 12

Szakkifejezések:

Doxológia = dicsőség-mondás, dicsőítés – Atya, Fiú, Szentlélek – Szentháromság magasztalása az énekek végén




Énekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodákat tett! Zsoltár 98,1

Honlapkészítés